Az Árpád-házi király temetéséről több középkori forrás is megemlékezik. A középkor során a sírt díszes gótikus síremlék díszítette, melyből azonban semmi sem maradt. A királysír tisztelete a török hódoltság korában szűnt meg, amikor 1534-ben az elhagyott kolostort erőddé alakították. A katonák a szentélyben szénát és szalmát tartottak, a templom pedig istállóként szolgált.
A szerzetesek 1702-ben tértek vissza a kolostorba, Grasso Villebald apát 1719-ben kezdte el a barokk építkezéseket, melyet bár 1736. december 26-án tűzvész szakított félbe, utóda Lécs Ágoston apát fejezett be.
Az altemplom régészeti kutatása már több, mint 100 éve folyik. Elsőként Rómer Flóris régész-akadémikus 1861-ben vezetett ásatásokat, majd az altemplomban kutatott. 1889-ben Erdélyi László Gyula művelődéstörténész és Récsey Viktor szerzetes-könyvtáros-régész két újkori temetkezés tölgyfakoporsó-maradványai mellett megtalálta „azt a fejedelmileg elkülönített, sírládába elrejtett, erősen porladozó, ősi, szinte már elfeketedett emberi maradványt” , mely szerintük I. András királyé lehetett.
A kripta 1953-ban nyerte el jelenlegi formáját
Újabb feltárást 1953-ban rendelt el az Országos Műemléki Felügyelőség. Az Entz Géza, Csemegi József és Szakál Ernő vezette falkutatás és statikai felmérés után a korszellemnek megfelelően leverték Lotz Károly XIX. századi freskóit, és visszaállították a XI. századi díszítetlen állapotokat. A régészeti kutatás László Gyula irányításával indult és Nagy Emese ásatásával fejeződött be.
A régészek ekkor három faládába helyezték a leleteket, elválasztva egymástól a XVIII. századi és az ősi maradványokat. Döntő bizonyíték hiányában ekkor még nem tudták megállapítani, hogy melyik csont I. András királyé és Dávid hercegé.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat egy interdiszciplináris kutatási program keretében újra megvizsgálná az altemplomot és a sírt, és felülvizsgálnák az 1953-as műemléki helyreállítást.
Idén április 30-án ennek keretében ismét felnyitották a sírt és megtalálták a 68 évvel ezelőtt elhelyezett három faládát, amelyek felszedésükkor megsemmisültek. Két dobozban valóban újkori temetkezéshez tartozó emberi maradványok voltak, ám a külön kezelt középső ládában megtalált csontok szemmel láthatóan sokkal régebbiek voltak.
„Dr. Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus irányítása mellett a régebbi csontokat két külföldi laboratóriumban és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetében vizsgálták meg. Az anatómiai és az antropológiai vizsgálat során öt felnőtt férfi maradványait találták meg, amelyekhez legalább négy koponyamaradványt tudtak hozzárendelni” – számolt be az index a felfedezésről.
DNS-t nem találtak, de egyéb jelek alapján azonosíthatóak a földi maradványok
A csontokban egyelőre még nem találtak olyan állományt, amelyből DNS lenne kinyerhető, ám a radiokarbonos vizsgálatok és a morfológiai jegyek alapján van olyan „fosszília” a dobozban, amely 1060-ban került a földbe és külső elváltozásai egyértelműen a húgysav okozta köszvényre utalnak. Heltai Gáspár krónikája így ír I. András temetéséről: „És a szegény és köszvénes király a futásban fogva esek, és igen gonoszul tárták ötét a fogságban, és mindjárást meghala. És elvivék ötét a Ticzonia kalastromba a Balaton-víz mellé, és eltemetek ott ötét a monostorban, mellyel ö maga csináltatott vala Szent Anianus nevébe.”
„Mindezek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy megtalálták a Tihanyi Királykripta első temetkezéséhez tartozó csontokat, amelyek I. András király, Dávid herceg és családtagjainak maradványai” – állítja Dr. Mende Balázs paleoantropológus és Barkó Ágoston, a Bencés Apátsági Múzeum igazgatója.
Fotó: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt